Mintha csak látnám a barátaim háta mögött feltűnni a fehér szárnyakat, azt a homályos derengést melyből előtűnik igazi mivoltuk. Mert angyalok ők, az égből jöttek, hogy vigyázzanak rám, és vígasztaljanak, ha szükségem van rájuk. Ők azok akikre mindig támaszkodhatom és akik letörlik kicsorduló könnyemet. Enyhíti a fájdalmamat, és tudom! Van aki megért ezen a világon, megérti milyen gyötrelmes számomra átvészelni ezt az időszakot. Akik velem vannak és arra buzdítanak, bízzak a szerelemben továbbra is! De nehéz hinni benne... oly sok fájdalom ért már, oly sok könnyem esett már titokban esténként a párnámra, oly sok magányosan eltöltött percet kellett átvészelnem, oly sok út van még előttem melyet meg kell tennem, és nem szabad elbuknom rajta. Az élet háború, és a csatát meg kell nyerni! Akkor is el kell indulni, ha nem akarsz, ha eleged van, ha legszívesebben csak lefeküdnél és hagynád, hogy elsuhanjon feletted az idő. Nem szabad! Soha nem szabad feladni a küzdelmet, erre mind Ők tanítottak meg. Köszönöm nekik! <3

"A kép hallgat, az emlék mesél,

Emlék nélkül-e kép semmit sem ér!,,

„A barátság sohasem felejt. Éppen ez a csodálatos benne.”

„A barátság nem élet-halál kérdése, annál sokkal fontosabb!”

„A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.”