Ezt a rövidke kis részt egy embernek számon... szeretnék tőle őszintén bocsánatot kérni amiért megbántottam. Nem tudom olvassa e ezeket a sorokat, de nagyon remélem, hogy előbb utóbb eljutnak hozzá is szívből jövő szavaim. Lehet, hogy ő még nem tud róla, de tényleg megbántam amit vele tettem. Akármennyire is azt gondolja, hogy átvertem, és csak játszottam vele...ez nem így volt. Az érzés pont olyan valódi mint jómagam. Nagyon fájt, mikor közölte velem, hogy többet ne írjak neki, és feleitsem el ÖRÖKRE. Bár tudom megérdemlem. Mégsem vagyok rá képes.
Lassan elteltek az évek, és most bevillannak képek
Nem tudom, mit tehetnék, még nem tudom mit érzek
Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom
Nekem te voltál a srác akire örökké kell várnom
Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni
Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni
Sajnos nem lehet ezt én is tudom, így bocsánatot kérek
És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
És így próbálom most megdönteni szíved erős falát
Csak, hogy megbocsásson, s végre én is megnyugodjak egyszer
Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel
Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént mi tudjuk
Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk
De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ
De ne is mondj még semmit ha az kételyeket támaszt
