" az egyik itt lakik legbellül, a másik bármikor elrepül
az egyik mindent megbocsált a másik gyűlöl,hogy ha lát,
az egyik angyal szárnyakon, a másik az ördöggel rokon"
Eddig hiába kerestem az élet értelmét... úgy tűnik ezzel is kudarcot vallottam mint sok mással. Eddig hittem, hogy vannak még igaz barátok, hű szerelmek... nincsenek. Hazugság ez egész. Ha valaki kiérdemli a bizalmad, azt jól őrizd meg, bánj vele óvatosan, hiszen csak egyszer szakíthatod el az "aranyfonalat"... ez olyan kincs amit se pénzzel, se hatalommal nem vásárolhatsz meg. A barátság... Engem csak három ilyen nagyszerű emberrel hozott össze a sors... Egyik volt évfolyamtársammal(Dorina)...a mostani osztálytársammal(Dzseni) és még valakivel, aki iránt többet is érzek mint barátság. Így megy az élet, nem választhatsz, nem te irányítod, csak vakon követed az utat amit kijelöl számodra. Ha nem tetszik sem térhetsz le róla, csak viselned kell a kínokat, a bánatot, vagy a magányt. Engem már nem érdekel milyen akadályt gördít elém az élet, vagy átlépem, vagy elbukom benne, nem számít... többé már nem.
* Az Angyalok létezenek, bár szárnyukat elvesztették, mégis velünk vannak, ha szükségünk van rájuk. Ők a barátok.
