Most egy kis sulis feladattal készültem, illetve csak elkezdeném, de nem jut eszembe semmi... nem jönnek a szavak. Talán ez a rövid kis frissítés segít majd nekem.A múlt héten azt a feladatot kaptuk Jucustól, az nyelvtan tanártól, hogy válasszunk ki egy embert akit jellemzünk, és írjunk róla fogalmazást. Mivel nem akarom év vége előtt lerontani a jegyeim, ezért kénytelen vagyok neki állni a dolognak. Már ki is választottam a célszemélyt...de nem tudom mit írhatnék róla ... ... az a helyzet, hogy személyes okok miatt most éppen anyukám munkahelyéről írok. Nem mindha ez hátráltatna a munkában, hiszen nem zavar senki, csak ez enyém egy egész rendelő, de mégsem tudok mit kitalálni. Csak némán ülve bámulom a monitor mellett függeszkedő naptárt, melyen egy kis sziget látható,amit körös körül kéklő tenger ölel körül. Erről a képről valamiért a sok séta, az elsuttogott titkok jutnak eszembe. Úgy érzem mindha már 1000 év ismerném barátnőmet, pedig 7. ben az általános suliban találkoztam vele. Az még nem volt olyan régen ;D Először nem valami nagy bizalommal fordultunk egymáshoz, de végül mégis csak összeboronált minket egy régi ismerős. Azóta egyre jobban elmélyült a barátságunk, s most már elválaszthatatlanok vagyunk. Emlékszem tavaly nyáron milyen jó volt, mikor a hőségben átballagtam hozzá és hosszú hosszú délutánokat nevettünk át. Olyan jó érzés volt mikor a kapu elé érve benyitottam, és már láttam, hogy kedves kutyusa Liza nyelvlógatva felém trappolt. Körbeugrált, majd az éppen aktuális kedvenc játékát hozta, hogy hajigáljam neki. Vagy amikor segítettem kerítést festeni, esetleg amikor a nagy cseresznye fáról dézsmáltuk az érett gyümölcsöket, és egyre bejlebb sétálva a kertben botokat dobáltunk a szaladgáló ebnek. Vagy amikor a hűvös napokon csak beültünk a szobájába, és kipróbáltunk pár új PC-t a gépen. Sose feleitem el mekkorát kiabáltunk amikor egy dzsungelba haladtunk a karakterrel és a bozótból egy vérengző valami ugrott elénk xD Egymásba kapaszkodva sikongattunk, miközbe a monitor képe körbe körbe forgott :D vagy amikor egy jó kis logikai résznél még apukája is beszállt, hogy segítsen nekünk =) vagy mikor kistesóját azzal ijesztegettük, hogy jön a Yeti XD és akkor arról már nem is beszélek amikor egy könyv sorozatot kezdtünk olvasni. Az egyik főszereplő Mr. Crepsley mély nyomott hagyott a lelkünkbe xD vagy az elkövetett titkos pofára esések, melyeket felidézve még mindig nagyokat tudunk röhögni saját magunkon: :D vagy a közös osztály kirándulás mikor négyen voltunk egy barakban, és éjjel az esőbe, mamuszostól mindenestől xD átsurrantunk a fiúkhoz. Végigkopogtattuk az összes ablakot,melyikben vannak a keresett személyek, és miután az utolsó részben megtaláltuk őket, csak ennyit mondott az egyik gyerek:
- Alsógatyában vagyok ... xD szerintem erre kellett volna inkább felhívni a figyelmünket:
- ITT ÁLL MÖGÖTTEM A TANÁR -.-"
Miután megkaptuk a nekünk kijáró alapos lebaszást, még vagy hajnali 3ig kártyáztunk a telefonok fényénél, majd megunva befeküdtünk az ágyba és énekelgetni kezdtünk csupa kitalált marhaságról =D vagy a közös uszizás, amikor nem telt el úgy perc, hogy le ne nyomtak volna minket a víz alá. A szakadó esőbe 20 fokba kint a szabadban lévő (szerencsére) termál vízbe hülyéskedtünk.
Azt hiszem már megvan miről fogok írni :P
