Ismét egy nehéz napnak néztem elébe. Először minden olyan mesésen kezdődött, reggeli után irány a fürdő aztán msn. Csak vártam mikor jelentkezik be, Ő és szerencsére ez az idő is eljött. Nem olyan régen, azonban hanyagolta ezt a tevékenységét. Elég rossz érzés volt, hogy nem tudtam vele beszélni. Próbáltam elterelni a gondolataimat, így elindítottam a Need For Speed-et, ám minden 5. percben kilépegettem belőle, hogy lássam, vajon bejelentkezett e már. Aztán inkább használatba vettem az mp3am, de az se lendített sokat a helyzeten... még a zenével sem tudtam elnyomni a gondolataimat, pedig máskor ez mindig segített valamelyest... de nem is ez a lényeg. Szeretném elmondani mit is érzek igazából, vagy legalább csak körülbellülre megfogalmazni. Pár mondatban elregélni mindent.
Olyan kellemes melegséggel tölt el amikor beszélhetek vele., a vérnyomásom perdig rögtön 200/120-ra szökken. Nagyon szeretném már látni, és remélem ez fordítva is igaz, olyan jó lenne már megölelni, a szemébe nézni, hallani a hangját, megfogni a kezét, csókolni a száját, érezni az illatát...
Egyben a legjobb barátom is. Mindent megbeszélhetek vele, és úgy tűnik érdeklik is a problémáim. Azt hittem ilyen srác csak a mesékben létezik... mondhatnék még valamit, de a kép önmagáért beszél.
