Végre láthattam, azt hittem kiugrik a szívem a helyéről. El sem hittem, hogy télleg ott sétál mellettem... annyira jó volt, le sem tudom írni azt az érzést. Remélem ő is így van vele. =) Amint elment egy csomó gondolat felmertült bennem... lehet, hogy nem ilyennek képzelt, lehet, hogy nem tetszettem neki, lehet, hogy nem érezte magát jól... ezt csak ő tudja megmondani, minden esetre amit elment, már is hiányzott. Legszívesebben mindig minden nap minden percben vele lennék. Még ha nem is beszélnénk egymással, csak hallgatnánk akkor is. Jó az a tudat, hogy ott van mellettem. Nagyon szerettem volna megölelni, megcsókolni vagy legalább egy puszit adni, de hát gyáva vagyok xĐ van az úgy... ;D Minden esetre már alig várom a következő találkozást...

Csak az fáj, hogy nemsokára elmegy... és többet sosem látom. Nem hiszem, hogy ha hazajön két év után majd én leszek az első gondolata. Meg hát két év hosszú idő... addig talán el is feleit =(