pár szó az életről

Nem fogok neveket mondani úgy is tudják akihez szólok most. Nem tudom eléggé megköszönni, hogy vannak nekem ilyen barátaim. Nagyon fontosak a számomra, és azt kívánom bár előbb ismertem volna meg őket... Nem is sejtik mennyire örülök, hogy végre van mellettem valaki akinek elpanaszolhatom a bajaimat, és látom, hogy végre nem vagyok egyedül. Mert tudom, hogy ők akkor is ott lesznek mellettem, ha történik valami és nem félnek mellém állni, nem félnek felsegíteni a földről ha elesem, és akkor is tovább lökködnek az úton, ha már nincs kedvem menni. Megtanítottak, hogy bármi is történik rájuk támaszkodhatom, és nem kell egyedül szembenéznem többé semmivel. Megtanítottak igazán szeretni... Megtanítottak arra, hogy keljek fel és menjek felemelt fejjel tovább... mert tudom, hogy ha másokba csalódom is, bennük egészen biztosan nem fogok =)

Ezt a szép számot küldöm nekik soksoksoksoksoksok SZERETETTEL!!! <33333