pár szó az életről

Meggondolod magad,
Ahogy egy lány ruhát vált,
Igen, biztos megvan,
Mint egy r****, tudnám.
És túl sokat töprengsz,
Folyton rébuszokban beszélsz,
Tudhattam volna, hogy
Nem teszel jót nekem.

Mert forró vagy, aztán jéghideg,
Igen vagy, aztán nem,
Itt vagy, aztán már nem,
Fent vagy, aztán lent.
Tévedsz, amikor helyes vagy,
Fekete, aztán meg fehér,
Veszekszünk, aztán szakítunk,megbocsáltunk, kibékülünk.

Te! Nem akarsz igazán maradni, nem.
Te! De nem akarsz igazán menni.

Mert forró vagy, aztán jéghideg,
Igen vagy, aztán nem,
Itt vagy, aztán már nem,
Fent vagy, aztán lent.

Régen olyanok voltunk, mint az ikrek,
Olyan összhangban,
Ugyanaz az energia, most lemerült elem.
Régen a semmin is nevettünk,
Most nem is látlak,
Tudhattam volna, hogy nem változol.

Mert forró vagy, aztán jéghideg...

Te! Nem akarsz igazán maradni, nem.
Te! De nem akarsz igazán menni.

Mert forró vagy, aztán jéghideg,
Igen vagy, aztán nem,
Itt vagy, aztán már nem,
Fent vagy, aztán lent.

Valaki hívjon orvost,
Szerelmi bipolaritás esete forog fenn,
Egy hullámvasúton ragadtunk,
Nem tudunk leszállni.

Meggondolod magad,
Ahogy egy lány ruhát vált.

Mert forró vagy, aztán jéghideg...

Mert forró vagy, aztán jéghideg...

Te! Nem akarsz igazán maradni, nem.
Te! De nem akarsz igazán menni.

Mert forró vagy, aztán jéghideg,
Igen vagy, aztán nem,
Itt vagy, aztán már nem,
Fent vagy, aztán lent.