Mióta együtt vagyok volt barátommal megint minden más. Boldog vagyok, hogy tudom ő szeret engem, és nem hagy el. Nagyon rosszul érzem magam miatta, hogy csak őgy eldobtam egy olyan valakiért aki aztán tényleg nem érzett irántam semmit... csak remek színészkedés volt. Olyan leírhatatlanul jó amikor meghallom a csengőt, kinyitom az ajtót és megölelem, vagy amikor megfogja a kezem, végigsimít az arcomon... <3 azt hiszem elválaszthatatlanok vagyunk, csak nekem kell még változni... sokszor vagyok vele türelmetlen, pedig nem szándékosan csak egyszerűen jön. Nagyon igyekszem kontrollálni, és odafigyelni magamra, de néha még nem nagyon megy. Azt hiszem ő nem tudja de nekem jól esik minden perc amit vele tölthetek, akár mit is mondok. Még mindig nehezen fejezem ki néha az érzelmeimet, de most mát azt hiszem tudom, hogy ő sem fog átverni többet, és én sem fogom! Most már megtanultam, hogy nem érdemes egy futó dologért eldobni valakit... nagyon sokat változott e mellett. Most már szívesen sétál velem, mindig mondja, hogy szeret, sosem köt belém vagy bánt meg. Szinte teljesen új ember lett, és ez nagyon tetszik =) remélem így is marad! Én is megteszek minden tőlem telhetőt.
<333 $zeretŁek Kicsim <333
