Rájöttem valamire! Pont ma 18:37 perckor a betegségem immáron 3. napján. Tudom sokat mondtam már, és sokszor el is határoztam, hogy NEM itt megállj nem segítek többet annak aki elfordul tőlem. A volt barátaim minden egyes mozdulatukkal az arcomba köpnek, de nagyon boldogok hiszen megtalálták az "igazi énjüket" úgy tűnik mindenki megtalálta a maga állnok kis kígyó, képmutató, és kétszínű énjét. Én nem, mert úgy érzem nekem nincs ilyen énem, nem szokásom elfordulni az emberektől. De úgy érzem ezúttal kivételt tehetek. Sokszor gondoltam azt, milyen jó lenne ha mégis találnék egy valakit az osztályba akivel igazán megoszthatom a gondolataimat. Hát nem fogok... Mindenki éli a saját kis önző világát, így én is az enyémet. Miután a Ricsi elmegy majd az osztályból lehet (sőt több mint valószínű), hogy egyedül maradok. De most már nem zavar... nem zavar mert rájöttem, hogy nem arra kell koncentrálnom, hogy azoknál a személyiségtelen senkiknél bevágódjak, hanem arra, hogy az igazi barátaimmal foglalkozzak, akik bár nem járnak az osztályomba, és lehet, hogy nem is futok velük össze olyan gyakran, de ÉRZEM és TUDOM, hogy bármikor megbízhatok bennünk! =) Nagyon boldog vagyok, hogy vannak ilyen emberek körülöttem, mint például:
Dorina Melinda Bereniké Rita
Lehet, hogy nekem nincs sok haverom, sem jófej unokatesóim... de én elégedett vagyok mert tudom, hogy ilyen barátok állnak mellettem. =)
És akkor a Ricsiről még nem is beszéltem aki néha tud paprikás kedvébe piszkálgatni, de nagyon szeretem és alapjába véve nagyon aranyos ^^ Minden reggel feljött hozzám és csinált reggelit meg teát is nekem. Sőt ma hozott két nagyon szép piros virágot és egy kisebb rózsaszínt is. Jól esett, és remélem még hosszú hosszú ideig együtt maradunk és vigyázunk egymásra. ( Főleg rá :P) xD
Nem számít már semmi csak a Barátok a Család a Zene és a Tánc
