"Annyira jó amikor egy meleg nyári napon felsétálunk a játszótérre és hintázunk egy kicsit. Lerúgjuk a papucsot és csupasz lábbal himbálózunk és lógunk a hintán. Mélyen a homokba fúrjuk a lábfejünket, és néha meghintjük egymást Vagy amikor belefekszünk a kosárhintába és az eget bámulva a felhőkben keresünk figurákat és közben nevetünk..."
"Annyira jó amikor egy hűvöses őszi napon a leveleket rúgdosuk. Kutyasétáltalás közben, figyeljük ahogyan kopaszodnak, tarkállanak a fák ágai. Boldogan vetjük magunkat a levélkupacok közé és közben nevetünk..."
"Annyira jó amikor a téli hidegben bent a lakásba felmelegítjük meggémberedett tagjainkat. Vagy amikor a szabadban a hóból golyókat formálunk és csatát vívunk. Elmegyünk a koripályára és aggódva lépünk a sikamlós jégre. Természetesen esünk is, de inkább csak én xD Jókat nevetünk mások szerencsétlenkedésén, majd este a város fényeit nézve felülünk a buszra, és átbeszéljük a nap eseményeit és közben nevetünk..."
"És végezetül annyira jó amikor a tavasz eljövetelekor végre ledobhatjuk a felesleges kabátokat, majd a szobába ülve újabb sminkelési fortélyokat tanulunk el, aztán a tükör elé lépve boldogan szemléljük magunkat és közben nevetünk..."
Ez nekem mindennél többet jelent. A füvön futkorászunk és este amikor már kezd sötétedni hazafelé ballagunk. Beszélgetünk megosztjuk egymással a gondolatainkat. Nekem ez kell... hogy valaki kiegészítsen, észhez térítsen, megvigasztaljon ha szükségem van rá... Szerencsére nekem ebben mind részem lehet. Nagyon boldog vagyok, hogy nem kell magányosan megtennem az életnek nevezett utat, hogy valaki felsegít ha elesem, és segít kitaposni a még előttem lévő ismeretlent.
Volt aki mellettem maradt, és azóta is nagyon fontos szerepet tölt be az életemben... de volt aki elhagyott. Ha már Swing Swing a címe ennek a rövid kis résznek akkor egy kérdést tennék fel csupán ezeknek az elkóborolt embereknek...
Vajon ez a hinta örökre üres marad?
