pár szó az életről

 Végre itt állok a lepukkant csehó előtt, odabentről sörszag árad a szabadba. Belépek, és már látom, ahogy a sötétben egy asztalt ismerős alakok ülnek körül, és nekem integetnek. Vidáman odalépek hozzájuk, és leülök melléjük, csatlakozom a beszélgetéshez. Bár kicsit…

Most már össze vagyok kavarodva...Nem értem magamat. Nem értek másokat sem. Nem tudom miért kell bántani a másikat, ráadásul azt akire tudod, hogy mindig számíthatsz. Mert rám lehet... soha senkit sem hagytam még cserben, és nem is most fogom elkezdeni. Az egyik legjobb barátnőm…