Leültem a tv elé, és el sem telt fél óra már mást sem hallottam mint ez megkéselte azt, felgyújtottak egy házat, megverték a társai az iskolában, agyonvertek egy tanárt, megtorlás, utcaköveket dobáltak a rendőrökre... Hát kinek van kedve ezt hallgatni... inkább gyorsan kinyomtam és kifeküdtem az erkélyre. Nagyon jó érzés volt a fülledt melegbe ledőlni a puha, zöld szőnyegre. Az arcomat felmelegítette a nap ereje, nemsokára el is aludtam.
Azt hiszem sosem ébredtem még ilyen furcsán. Felkavarodott por szaga vert fel álmomból, de már nem az erkélyünkön voltam többé. Egy szűk kis utcán a járdán feküdtem, és a mellettem elszáguldó autó kerekei kavarta portól tüsszögtem. Felkeltem, hogy leporoljam magam, és mérgelődve szitkozódtam, de nem jött ki a torkomon más, csak mérges vakkantások. - Mi az csak nem megőrültem? - végignéztem magamon, alighanem kutyává lettem. Nem tudom, hogyan lehetséges ez, de nekem mégis sikerült. Aztán eszembe jutott, valami, biztosan csak álmodom. Nyugtáztam. Hát de ha már itt vagyok, ki is használhatnám a helyzetet. Elindultam a sörgyártól be a városba. Fantasztikus érzés volt, szaladni, lógó nyelvvel, csak úgy gondtalanul. Nagyon megdöbbentem amikor megérkeztem az aluljáróhoz. Romokban hevert... ahol egykor nagy vidáman suhant a vonat, most csak törött, a semmibe lógó sínek futott. Tovább kutyagolva, kénytelen voltam rádöbbenni, hogy a város sem néz ki másképpen. Mindent undorító szövegek, utcakölykök és kurvák borítottak. Sétáltam tovább, mindent alaposan szemügyre vettem. Ekkor egy rendőrt láttam ácsorogni a járda szélénél, éppen egy férző fejű gyerek vallomását vette fel. Odaosontam volna kihallgatni őket, de ekkor egy kiáltás hallatszott a közelből. Felkaptam a fejem, majd a rendőrre meredtem aki mintha meg sem hallotta volna a sikítást. Valamit tennem kellett, olyan ismerős volt ez a hang számomra. Nyakamba szedtem a lábaimat és rohanni kezdtem. Nemsokára egy ovoda mellett meg is találtam a két gyereket. Előttük egy férfi guggolt egy acsarkodó kutyát tartva kordában. A láncos póráz mellette hevert a földön, már csak a nyakörvénél fogva tartotta vissza. A fiú és a lány nagyon meg voltak rémülve, nem is csodálom, én is tartottam az ebtől. Közelebb érve ismertem csak fel a két alakot. Az egyik a barátom volt, a lány pedig az ikertestvére. A fiú testével védte a kisebb lányt, aki látszólag jobban meg volt rettenve. Tőlük pár méterre megálltam, nem fordítottak rám különösebb figyelmet. Nem tudtam mit is tehetnék, ha a férfinak esem akkor kiszabadul a kutya a szorításból, és barátaimnak esik. Még ki sem gondolhattam a tervet, a férfi felállt a földről és elengedte a fenevadat, ami habozás nélkül a két gyereknek rontott. Elvesztettem a fejem, a lány sikítása hallatán, még mielőtt elérhette volna őket a keverék, nekirontottam és elsodortam. Ahogy erőmből telt beleharaptam és szétmarcangoltam a lábát, az pedig felnyüszített majd elrohant. Éreztem a számban szétfolyó meleg, sós ízű vért, annyira undorodtam tőle. Ekkor egy jókora rúgást éreztem a bordáim tájékán, az idegen volt az, megbosszulta a mentő akcióm, majd ő is az eb után szaladt, hogy elkapja. Elfeküdtem a földön, pihegtem, és szörnyen fájt a sérülésem. Hallottam ahogy barátaim halkan suttognak, hogy mi térvők legyenek most. Aztán végül a lány odajött hozzám, leült a földre és megsimogatott, megvakarta a fülem tövét, igazán jól esett egy kis gondoskodás. Majd egyik pillanatról a másikra eltűntek, ahogy a sebeim is. Ismét útra keltem, nem tudtam mi értelme ennek az álomnak, és miért vagyok tudatomnál. Megálltam és körülnéztem a zebránál, egy autó jött velem szembe, de még nagyon messze volt, leléptem hát a járdáról. Amint letettem a lábam a úttestre, a kocsi felgyorsult és egyenesen felém száguldott. Már tudtam, hogy el fog ütni, ezért összehúztam magam és vártam a véget. Ám amint hozzámért a jármű, hirtelen színes pillangókká rebbent szét.
Most már egy réten találtam magam, ahol minden ismerősöm jelen volt. Már nem voltam többé kutya, végre ismét a saját alakomba léteztem. Vidáman kacarásztak, ki rohangált, ki egy takarón ülve pihengetett. Megláttam barátnőmet ahogy nagy narancssárga virágokat szed, odasétáltam hozzá. Nem szólt egy szót sem, csak a hajamba tűzött egy virágot, és tette tovább a dolgát. Hiába kérdeztem nem felelt, így nem zavartam inkább tovább mentem. Leültem egy nagy fehér piros kockás takaróra egy másik lány mellé. Nagy színes cipő volt rajta, és hátra volt fogva a haja egy hajráffal. Éppen elmélyülten rajzolt. Megmutatta alkotását, ami furcsa módon mozgott. A művek életre keltek és a fehér papíron táncoltak. Hirtelen körbevettek a fiúk, és felkaptak. Nevetve, boldog arccal rohantak velem a vállukon a mező széle felé. Biztosan mutatni akartak valamit. A domb tetején megálltak, és lefelé tekintettek. Alattam egy gyönyörű de nagyon mély vízesés zubogott. A tavat amibe érkezik már nem is lehetett látni, csak a párafelhőt, és azt a temérdek vizet. Gyönyörködtem a kilátásba, majd minden előjel nélkül egyszerüen belehajítottak a szakadékba.
Egy kemény vas széken landoltam. Körülöttem sötét volt, fehér fények villogtak, iszonyú tömeg. A levegőben dohány, és füves cigi szaga terjengett. Szemben az asztalnál egy fickó ücsrögött, nem volt magánál össze vissza dülöngélt az ülőalkalmatosságon. Felkeltem, hogy körülnézhessek vajon mi dolgom itt. Egy általam kedvelt punk zenekar lépett fel, kutatás közben vidáman dudorásztam a dalt amit játszottak. Valaki elkapta a karomat és a színpad elé vonszolt, ahol javában folyt a verekedés. Nemsokára meg is kaptam az első öklöst, amit viszonoztam is valakinek. Nem tudtam kivenni formákat az emberek egyetlen masszává mosódtak össze, de valaki azért tisztán láttam. Barátnőm háttal állt nekem, fekete csíkos pulcsi volt rajta az oldalán láncok lógtak még az a piros fekete kockákból álló is amit tőlem kapott, de már régen elszakadt. Odamentem hozzá és megböktem, mire megfordult. A kezében üveges sört szorongatott, amikor meglátott elmosolyodott, egyik kezét a vállamra tette, azt hittem végre megkérdezhetem tőle mi ez az egész, de nem. Nagyot lökött rajtam és a földre kerültem. Féltem, hogy összetaposnak az emberek, de nem tették. A szórakozóhely már a multé, egy sötét helyen találtam magam.
Egy erdőben. Felálltam és elindultam a fák között. Nagyon sűrű gyökereik voltak, melyeken színpompás gombák nőttek. Annyira különös volt ez az erdő, olyan csöndes, olyan élettelen. Rövid kirándulás után találtam egy hintát. El volt kopva, és benőtte a moha, egy másik számomra kedves ember ült az egyikben és lógatta az orrát. Kíváncsi voltam ezúttal mire számíthatok, így leültem mellé. Azonnal felvidult, és hintázni kezdtünk. Nem szóltunk egy szót sem csak nevettünk, és boldogan hajtottuk magunkat egyre magasabbra. Olyan gondtalannak éreztem magam, abban a pillanatban. Mintha levették volna a vállamról az összes terhet ami eddig nyomta. De ennek is vége szakadt, egy nagy lendületnél a hinta mintha megmakacsolta volna magát, és megrántotta a régi láncot. Előre bucskáztam és a föld felé zuhantam.
Nagy koppanásra ébredtem. Ziháltam és a fejekmet fájlaltam, amit bevertem valahova. Emlékeztem az álmomra, de nem akartam elhinni. Végig gondolva annyira ostobaságnak tűnt az egész, ki is nevettem. Nem tudtam mit akar ezzel kifejezni a tudatalattim, de majd utána nézek valami álmodós könyvben. Ezzel beléptem a szobába ahol anyu a fekete vázánkba igazgatott éppen, egy nagyfejű, narancssárga virágot. Azonnal megismertem a növényt, amit barátnőm a hajamba tűzött. Lehet, hogy valóban Csodaországba jártam?
