Komolyan ma már nem értem a világot. Egy csomó idióta él benne, akiknek az a módi, hogy összeverik a gyengébbet, vagy nyávognak és kurvulnak... Anyámat sem értem, a helyett, hogy büszke lenne rá, hogy az ő lánya nem egy verekedős idióta picsa, még jól le is basz... és akkor én vagyok a gyáva. Sosem fogom azt hiszem megérteni mi a jó abban, hogy ok nélkül püfüljük a másikat -.-" Ma már ebben a szar városban tiszta dzsungel törvények uralkodnak, vagy te ütsz vagy téged ütnek. Nem értem mire jó ez. De aki már egy kicsit is normális, vagy úgy próbál viselkedni az rögtön: idióta, kretén, béna, szánalmas, nyomi, hülye. Sosem szerettem volna az ilyen nagy pofájú senkik közé tartozni, de hát úgy látszik muszáj lesz, ha el akarok menni egyáltalán szórakozni. Nem is tudom az mennyivel lenne jobb, ha bárki aki egy fél rossz mondatot szólna hozzám beletaposnék a képébe, agyonverném, szétrugdalnám. Biztos jobb lenne. Soha senkit nem szerettem csak úgy megütni, pedig egy jó páran megérdemelték volna. Nem is egyszer, nem is kétszer, hanem jóval többször. A másik dolog meg, hogy szerintem nem attól függ, hogy bátor e valaki, hogy oda mer e menni lezúzni valaki képét. Szerintem attól lesz valaki bátor, ha a barátaiért mer kiállni. Én kimerek. Magamat fele annyira sem szoktam megvédeni, mint a barátaimat, vagy a szerelmem. Ha nekem szólnak be, vagy jönnek kötöszködni, inkább arrébb állok, mintsem ilyen baromságon fent akadjak. Lehet, hogy pont ezért vagyok gyáva? Hát akkor az vagyok, ez van, akinek nem tetszik annak nem kell velem szóba állni :D
