Annyira szeretném, ha észrevenné az apró dolgokat amiket érte teszek, és egy kicsit értékelné is... Annyira szeretném, ha szeretne velem találkozni és mondaná, hogy:
- Gyere el velem valahova mert hiányzol / mert látni akarlak!
Annyira szeretném, ha foglalkozna velem és mondaná, hogy szeret vagy, néha-néha megjegyezné, hogy jól nézek ki... Mert nekem olyan rossz azt hallani mikor mással példálozik... miért nem vagyok olyan; az csak neki áll jól. Nekem pedig egyszerűen csak szokatlan. Ez felér egy seggberúgással. Úgy érzem akár mit csinálok, akár mit veszek fel, akár milyen színű a hajam, és akárhogyan festem ki magam, neki sosem fogok megfelelni úgy ahogy vagyok. Amikor meg meghallom, hogy máshoz megy... Meg tudnám folytani. Nagyon megalázó, mintha csak egy kis senki lennék mellette, aki örüljön, hogy egyáltalán szóba áll vele.
Nagyon szeretem megölelni, vagy hozzábújni, puszilgatni össze vissza. Rajta nem látom, hogy ugyan ilyen lelkesedéssel töltené el a velem együtt töltött idő. Mintha egy fadeszka lenne érzések, és minden nélkül aki csak azt nézi, hogy az ő kis vágyai ki legyenek elégítve minden téren onnantól meg a többi le van szarva. Pedig nekem az ő boldogsága nagyon fontos, de a sajátom is, és nekem is jól esne néha egy kis kényesztetés, vagy csak néha egy-egy kedveskedő szó.
