Számára is meglepő módon, szinte megrögzötten a rajbává vált. Még soha nem volt oda ennyire egyetlen férfiért sem, de nem mondhatta volna, hogy nagyon örült az érzésnek. Több fájdalomban volt része miatta, mint addig bármikor. Tátongó űrt hagyott a szívében... Azóta, hogy egy barát elárulta amit tett, elhatázorza, hogy soha többé nem fogja keresni. És nem is tette. Gondolatban. Azok az alkalmak, amikor arra sétált, amikor a lábai szánalmas módon valahogy folyton arra az utcára vezették, és elhaladt a ház előtt, nem igazán nevezhető annak, hogy kereste. Mivel ő nem tudott róla. Annyira szánalmas volt! Persze amíg a férfi nem sejti, mennyire ki van bukva, képes kezelni a helyzetet. Úgy ahogy. Nem akarta, hogy észrevegye mennyire hiányolja. Végül is a nőknek is kell, hogy legyen tartása! Legalábbis addig, amíg a külvilág is látja...
