Számomra a világ 4 csodája nem néhány ócska, régi és poros épület. Nem... A világ 4 csodája számomra egészen másról szól. Emberekről... érzésekről.
A világ csodái számomra a barátaim. Akik a maguk furcsa módján mind ott állnak mellettem még akkor is, ha nem látom őket mindig. A feladatom az, hogy előre nézzek, és haladjak, hogy átgázoljak mindenen, hogy elérjem a céljaimat. Általuk... Hiszen ha hátrapillantva azt látnám, hogy mosolyog rám vissza senki elkeserednék, és megtorpannék. Megállnék az idő elszaladna felettem én pedig nem jutnék egyről a kettőre. A homályban néha egyikük alakja el-el tűnik, de végül mégis arra ébredek, hogy a kezük a vállamon pihen és segítenek. Volt, hogy az ész érvekkel, a szeretetükkel, fizikai erővel de bárhogyan is mellettem álltak mind, a sajátos módjukon. Egyszerűen csodálatosnak tartom ezeket az embereket, egyesével mindet. Tökéletesek a szememben! Mindig... hiszen akkor is erősek tudnak maradni amikor én elkeserednék, akkor is bíztatnak amikor már az ő erejük is fogytán van... akkor is löknek tovább az úton, ha már szárnyaik letörtek. Őszintén csodálom őket, és imádom. Rajongok az én kis angyalaimért...
Van akivel keveset találkozom, de ha valami történik mégis egymáshoz futunk! Ő az akivel bármit megoszthatok! Az érettségi miatt nem látjuk egymást gyakran... mégis érzem, hogy velem van, gondol rám.
Van aki messze lakik tőlem, de cseppet sem bánom, hiszen a távolság nem akadály köztünk. Szeretem ő is szeret engem és ez átszárnyal akár egy világot is köztünk!
Van aki kemény mint a kőszikla. Annak mutatja magát, ő az én egyik főbb példaképem, hiszen ha szomorú is tud mosolyogni...
Van aki nagyon érzelmes, akivel meg tudom beszélni az érzelmeimet is, és még is annyit tudunk nevetni...
Van aki kemény kritikákkal illet engem, de belül támogat és mindig a legjobbat akarja nekem...
Köszönöm nektek!
