Úgy érzem kikészültem... gyengülök. Kevés vagyok egyedül a világ gonoszsága ellen. Eddig igazán büszke voltam magamra, hogy segítettem mindenkinek ahol tudtam, még akkor is amikor jómagamnál szintén nagy problémák voltak. De most lehetséges, hogy belefáradtam a sok gonoszságba amit visszakaptam. Megmérgeztek véglegesen talán? Fogy az erőm,a türelmem, nem tudok már mindenkire egyszerre figyelni.. hogy megakadályozzam azt, hogy butaságot csináljanak, hogy kinyissanak egy ajtót amit talán mégsem kellene. A figyelmem folyamatosan lankad, a barátaim elkallódnak, a problémáik gyűlnek de én hol vagyok? Hiszen segítettem levezetni eddig, a helyes útra terelni őket, és ott tartani. Persze már akinek szüksége volt rá... Most a saját gondjaim kerültek középpontba és magammal foglalkozom, az életem mégis folyamatosan szétesik. Apró darabok szakadnak le róla még végül majd eltűnök teljesen.
Annyira rossz érzés már, újra hallani azt a mondatot: Bízz meg bennem! Aztán a végén mégis én esek újra pofára... saját hibám ezt bevallom, nem kellene mindig bedőlnöm a csapdáknak, most már nem is fogok. Ezentúl nem veszem figyelembe azokat akik nem érdemlik meg a segítségem, nem teszek felesleges erőfeszítéseket, hogy megmentsek vagy segítsek egy olyan valakin aki csak kihasznál és ócsárol... hogy irigy lennék? Nem hiszem, de lehetséges... hogy adok valamiből és a végén egy üres üvegcsét kapok vissza... hogy adok adok adok adok és adok, de ha én kérek valakitől valamit, akkor az nincs, nem lehet, bocs, majd, most nem, á hagyjál??? Hát, hogy megy ez kérem szépen... de ha én nem akarok annyit adni, akkor már mindjárt hülye irigy dög vagyok... EZ MIEZ?????
