Ma felkelve a felettem lévő ablakon át néztem a felhőket. Lassan vánszorogtak előre és eseménytelenül, mégis annyira jól esett követni egy darabig az útjukat. Mennyivel könnyebb lenne az életem,ha én is felhő lennék. Vándorolnék a társaimmal, és egyszer amikor eljön az idő eső formájában meghalnék... gyönyörű lenne, és én annyira boldog lennék, hogy gondtalan életet éltem. Sosem voltam szomorú, és nem volt hiábavaló az életem, hiszen a földet, a növényeket, az állatokat és az embereket éltettem.
Így viszont? Mit teszek? Másoknak fájdalmat okozok és szenvedést, a butaságaim miatt halmozom a hibákat. Persze jót is teszek, a barátaimmal a szeretteimmel. Már amelyikkel akarok. Egy felhő hozzám képest tökéletes. Nincsenek hibái, nincsenek érzelmei, mégis... annyira hasznos, annyira szép "élete van". Amit én sosem megtapasztalhatok meg...
jan. 16.
Nem baj, nem baj...
Szerző: Thimmyke on 2011.01.16. 21:46A bejegyzés trackback címe:
https://thimmy.blog.hu/api/trackback/id/tr582588877
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
