Lehet, hogy a barátaim vagy ismerőseim ezt olvasva valami vudus hülyének fognak tartani, de én ezt tudom magamról sajnos. Van egy átkom, vagy valami olyasféle. Akit megszerettem, vagy aki fontos volt nekem az mind a nyomorba dőlt, vagy meghalt, esetleg még most is szenved. Nem hiszem, hogy ez a puszta véletlen lenne. Én hiszek ebbe az átok dologba, az édesapám meghalt, a példaképem a családból börtöntbe került és azóta is csúszik le a lejtőn. A volt szerelmem szenved, mert megismert, megszeretett és én is beleszerettem. Minden szerettemet szenvedés érte, és meggyőződésem róla, hogy az én "átkom" miatt. Úgysem tudják nekem bemagyarázni, hogy ez nem igaz akár mennyi fejmosást kapok ez után az iromány után. Nem fogok beleszeretni senkibe sem, mert tudom, hogy őt is csak a nyomorba dönteném...
