- Nem leszek az árnyékod! Fényt akarok kell még sok! Nem leszek a játékod, mit eldobhatsz, ha jön majd egy jobb!!! Volt szerelem s vár még sok... Jött tüzesen szétizott, bár szeliden csábított, de tőled mond el én mit kaphatok?? - hangzott újra és újra ez a pár sor a fejemben. Be akartam tartani a magamnak tett ígéretemet, elég a megaláztatásból! Elég abból, hogy kihasználod a lelki instabilitásomat. Örökké megsajnállak és magamat hibáztatom amit többé nem teszek. Hiszen a te hibád volt és nem az enyém. Nem szeretsz!
- Ha velem ébredsz kelj fel drágám, csak álmodtál. Ne használj csak arra szívem...
Ha neked élnék buknám drágám hát üldözz mást! Ne ígérj már úgyse hiszem... - kíváncsi vagyok, ha hazudhattál volna, még meddig csinálod? Meddig tartassz meg engem és azt az undorító férget is?
- Ha kértem nem voltál ott, pedig nekem ez számított! Nem leszek a játékod! Menj el, és ne gyere vissza! Nem leszek az árnyékod, fényt akarok kell még sok, nem leszek a játékod! - Amikor meg kellett volna dícsérned te csak ócsároltál, amikor azt vártam, hogy bennem lásdt meg a szépet, te mással példáloztál, amikor kérdeztelek, és könyörögtem, hogy mondj igazat te hazudtál nekem! De most már nem fáj, hisz mást is csókoltál
Mond mért gondolnék rád? Volt és lesz még száz. NEM NEM NEM fáj, hisz mást is csókoltál...
