Egy édes dalocska fogalmazódik napról napra a fejemben. Vidám, olyan dal amit bármikor szívesen újra meghallgatnék, és soha nem unnám meg! Az nem fordulhat elő! Ez a dal rólad és rólam szól, hogy mennyire köszönöm neked amiért itt vagy velem és amiért feltétel nélkül szeretsz. Te nem tudod milyen jó amikor meglátlak reggelente a kukucskálóba, hiszen tudom, hogy értem jöttél. Kinyitom az ajtót és elém tárul szemeid ragyogása és az aranyos, csalafinta mosoly az arcodon. A puszi amit akkor kapok tőled már megérte a szenvedést amit keresztül mentem eddig. Most már szeretnék mindig veled lenni, hallani ahogyan nevetsz, érezni az illatodat, fogni a kezedet, simogatni az arcodat, vagy figyelni ahogyan alszol. Azt kívánom, bárcsak tudnék gitározni! Leülnék és annyi dalocskát írnék neked, amennyit csak tudok! Amennyi kipattan a fejemből, amikor rád nézek. Imádom egyszerűen minden porcikádat, számomra tökéletes vagy és az is maradsz. Szeretlek!
