pár szó az életről

A kis angyalka sokáig vándorolt céltalanul, eltévedve és magányosan. Nem tudta merre is kell mennie, mit is kell tennie, sem azt, hogyan is kellene élnie a földön egyedül. Egy kis városkába érve megállt a határon és leült a lágyan ringatózó fűbe. Az égiek meghagyták néhány angyali képességét, hallotta mások gondolatait, érezte a fájdalmukat és az örömüket is egyaránt. Látta, hogy nélküle is nagyon jól megvan a világ, nem történt változás a száműzetése miatt. Pedig az angyalok egytől egyik fontosak? Nem igaz?? Hát mint a példa is mutatja nem. Egy haszontalan lénnyé vált, a képességeit nem tudta bevetni, hiszen idelent őrültnek nézték volna. Ami csak bélyeget nyomott volna rá ebben a társadalomban is. Érezte, hogy elveszett és nem tudta mit kell tennie pontosan. Mióta elvált kedvesétől pontosan 2 hónap telt el. Fejben tartotta, hiszen hiányzott neki. Ahogy visszaemlékezett azokra a boldog időkre és meg akarta nézni, hogy vajon mit csinálhat most az Ördög? Vajon emészti e az elvesztése? Hosszas belső küzdelmek után végül győzött a kíváncsisága. Bepillantott egy kicsi időre a pokolba. Az Ördög nevetése víszhangzott, amely tiszta és vidám volt. Amikor meglátta azt hitte összetörik a szíve, már egy másik lánnyal volt, aki végre fajtársa beli teremtmény. Ugyan olyan gonosz és sötét lelke van mint az Ördögnek, tökéletesen összeillettek. Az angyalka visszatért a Földre és abban a percben szembesült vele, hogy minden amit otthagyott egy kis szerelemért felesleges áldozat volt. Ő csak egy könnyen pótolható tárgy lett, amit mint a kisgyermek ha megun, egyszerűen belehajít a játékos kosárka legaljára és többé nem foglalkozik vele. Hiszen ott az új, a jobb, a szebb, a tökéletesebb. Az angyalkában összedőltek a régi idők fellegvárai amit oly gondosan őrzött magában eddig. Tisztátalan gondolatok törtek rá amik eddig még sohasem. Életében először igazán Gyűlölt. Már nem félt az érzéseit kimutatni többé, belemarkolt egy fűcsomóba és dühében kitépte onnan. Iszonyatos fájdalom járta át belülről, olyan amit még sohasem tapasztalt. Ez volt tehát a további büntetése amiért otthagyta az égieket. Megvoltak a képességei, de nem segíthetett, voltak érzései, de nem érezhetett. Csak keserűséget. Elpusztította maga körül a teljes növényzetet, de a dühe nem nyugodott le. Belemarkolt a saját hajába és egy annyit amennyi csak elfért a tenyerében kitépett a helyéről, és sírt. Megnézte az élettelen hajcsomót amely lassan szétfoszlott a kezében, majd megtapogatta a helyet ahonnan eltávolította. Mintha mi sem történt volna, a haj egyszerűen visszanőtt. Abban a pillanatban értette meg azt a sok rosszat amit látott a világban, a bűnözést, és az önpusztítást. Megértette, és már teljesen elfogadta, sőt szinte szükségesnek érezte. Észre sem vette, hogy e közben figyeli valaki. Egy fekete ruhába öltözött lány volt az, sapkában és láncokkal az oldalán. Megrázta a fejét és odament a lányhoz, felsegítette és megveregette a vállát. A kislány érezte, hogy egy angyallal van dolga, de ő mégis más volt. Bukott volt, akár csak jó maga. Besétáltak a városba, ahol beszélgettek egy kicsit, majd megvárták még leszáll az est és bementek egy nagy romos épületbe. Iszonyatos tömeg volt amely eurófiában úszott. Egy ismeretlen szag terjengett olyan édeskés, de mégis más. A lány nem értette mit is akarnak most itt, csak leültek egy asztalhoz, és rendeltek. Egész este. Mámorosra itták magukat és a hangulat fokozása képen rágyújtottak egy kézzel sodort cigarettára. A fekete ruhás alak mindenféle kétség nélkül, sőt már az érzést várva szívott bele, majd átnyújtotta az angyalnak. Egy darabig ő is tétovázott, és látva ezt így szólt a sapkás lány:
- Ettől csak elviselhetőbb lesz az egész, bízz bennem. - elfogadta a szálat és pici aprókat szippantott belőle, először csak irritálta a tüdejét, de szépen lassan hozzá szokott, és már már tetszeni is kezdett neki. Megjelent az eufórikus gondtalan érzés, minden olyan lényegtelennek tűnt hirtelen, a gondjai nem foglalkoztatták hisz a mesterséges boldogság által eltörpültek. Megdöbbentően jó érzés volt. - Üdvözöllek a Földön. - szólt és hátradőlve mosolygott olyan különös kis csalafintasággal. A lány viszonozta és még egyet rászívott a cigarettára, majd tovább adta. Csupán egyetlen nyomasztó gondolat árnyéka vetült a teljes eurófiára. - Most már én is bukott angyal lettem?