Mondtam e már, hogy benned az égiek gyúrták össze a jót és, hogy olyan fontos vagy nekem? Ha még nem akkor tudnod kell, hogy leírhatatlanul érzek irántad. Ha tudnád, hogy mennyire létszükséglet vagy ahhoz, hogy létezzem. Mert már egyedül nem vagyok rá képes. Lényünk egy része összefonódott elválaszthatatlanul, így képtelen vagyok egyedül már bármit is cselekedni. Ott vagy minden mozdulatomban, minden légvételemben. Olyan vagy nekem mint nyári reggelen a virágos rétre lehulló friss zápor, az enyhülést hozó árnyék a pusztában, mint kislánynak a pitypang amiből kacarászva csokrot köt. Egyetlen szó sem képes visszaadni azt, amit jelentessz számomra, de azt hiszem a szemeimből ki tudod olvasni a választ. Amikor rád nézek egy világ omlik össze bennem, és épül fel egy szempillantás alatt. ♥
"Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz és imád,
és nem akar lenni csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy!"
