Tudom, hogy téged visszatart valami. Érzem, hiszen nem repülsz velem olyan nyugodtan és gondtalanul. Szeretném, hogy ez a béklyó leessen a lábadról, és végre olyan jól érezd magadat ahogy én. Ahogy én érzem magam veled! Sokszor gondolom úgy, hogy az akadály én vagyok. Miattam nem tudod magadat teljesen elengedni, és a szabályok miatt amikkel korlátozom a viselkedésed, vagy legalább is próbálom a számomra helyesen megítélt mederbe terelni. Én ezeket mind a te érdekedbe teszem, és azt gondolom ezzel jót cselekszem, de lehet, hogy mégsem? Gyakran gondolok rá mikor lesz majd az a perc amikor felmegy benned a pumpa és elmész. Itt hagysz és többé vissza sem nézel majd rám. Talán akkor majd boldogan tudsz szárnyalni?
