A szerelemet egy törékeny kis üveggömbhöz tudnám hasonlítani leginkább. Olyan könnyen összetörik, és többé nem lehet összeragasztani, sem pótolni semmivel! A ember életében nagyon kevésszer jön el egy olyan valaki, akit bátran nevezhet a szerelmének... Nekem most itt van Ő! Sokszor nem tudják az emberek megtalálni az arany középutat az érzésben. Én is így vagyok ezzel, szeretném minden percemet Vele tölteni, ami egy idő után ellentéteket szül közöttünk. Hiszen szüksége van a levegőre arra, hogy ő is egyedül lehessen néha. Én pedig ettől rettegek. Félek, hogy megfullad az érzés, megölöm a féltékenységgel, a veszekedéssel... a kitöréseimmel. Pedig nem ez a szándékom... hiszen Szeretem!
"Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam! Vigyázz rám kérlek, nehogy elrontsam. Bújj mellém, jó így, csak összefonódva, védjük kis világunk a világtól óvva!" ♥
