Úgy érzem a nappalok és az éjszakák lassan egyetlen homályos képpé folynak össze előttem. Csak tétlenül nézem, ahogy a homokórában lassan lepereg előttem az idő. Elmúlnak a diák évek, elmúlik a nyár, majd az ősz a tél és a tavasz is. És én még mindig csak állok és nézek magam elé. Régen annyira vártam már, hogy én is idős legyek. 18 éves. Most pedig már el is múltam, pedig még csak nem olyan régen töltöttem be. Az egy év mindössze egyetlen hónapnak tűnik, és mégis... Megint itt a 2011-es év FELE! Fél év elrohant előttem és én észre sem vettem. Talán azért mert boldog vagyok? Ez lenne az amikor az embernek mindene megvan? Amikor egy nap nem értelmetlen lassúsággal telik el, hanem jól érzem magamat és ahogy mondani szokták az idő repül??
A bejegyzés trackback címe:
https://thimmy.blog.hu/api/trackback/id/tr442955197
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
