Mindig visszatalálok, és ott mindig szívesen várnak engem, tárt karokkal, ha esik az eső, vagy a hó, akármelyik is legyen. A tökéletes helyemen nem kell kerülgetnem végre 10centis tűsarkokon egyensúlyozó agyonsminkelt szörnyeket a visító zenében, nincs tumultus benne, nem kell visszataszító emberek fejét nézegetnem és hallgatni a jó pofizásukat. Egy tökéletes kis szoba egy ággyal szekrényekkel, parkettával amin mindig olyan vidáman csúszkál a zoknim. Egy laptop amin halkan szól a zene... Ez egy olyan hely ahova mindig örömmel nyitok be, ahol a kapu mindig tárva áll előttem, és amin miután beléptem elfeledem minden bánatomat. Amint becsuktam felszabadul a lelkem és érzem: ide tartozom! Nekem itt a helyem! Ahol csak beülhetek az ágyra, vagy a ringatózós fotelba, kezemben egy pohár finom forró teával. Olyan jól esik szürcsölgetni, a nappaliból harsány madárcsicsergés szűrődik be az ajtó résein keresztül. Hihetetlen... Fantasztikus. Meglátom bejönni barátnőmet, egy kis mosollyal az arcán leül mellém szótlanul. Nekünk nem kell beszélni ahhoz, hogy tudjuk mi jár a másik fejében.
A bejegyzés trackback címe:
https://thimmy.blog.hu/api/trackback/id/tr423690945
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
