A múlt héten egy éjjel sétáltunk pár barátommal a városba. Már éppen a rossmann előtt tartottunk mikor megláttam egy férfit aki a szellőző nyílásnál fekszik, a kabátjába burkolva. Mozdulatlan volt a teste, ezért szóltam a többieknek is, hogy odamegyek megnézni van e valami baja a férfinak. Nem lehetett tudni, hogy vajon alszik e vagy rosszul lett esetleg ezért biztos ami biztos. Odaléptünk hozzá, és szerencsére csak aludt, adtunk neki egy kis bort, és beszélgettünk vele egy kicsit. A férfi már benne járt a korban de még élettel teli volt, ősz haja világított a sötétben. Nemsokára elbúcsúztunk tőle, és indultunk tovább a kis utunkon. Megnyugodtam, hogy nem történt végül is semmi baj. Mondd csak te mire gondolsz, ha látsz egy embert feküdni az úton? Otthagynád, csak mert részeg? Rengetegen gondolkoznak ilyen ostobán, és felelőtlenül. Mi van, hogy ha rosszul van és szüksége van a segítségre? Te belehalsz, ha a szaros életedből rászánsz 10 percet, hogy megérdeklődd, jól van e? Ismerek olyat, akin nem segítettek, beteg volt összeesett és meghalt. Nem érdekelte senkit sem a sorsa, még mindig élhetne, és a családjával lehetne. A halála mindazok lelkén szárad, akik közönbösen elmentek mellette... ők megmenthették volna, de nem tették. Gondolj csak arra, neked mennyire rosszul esne, ha elmennének melletted mikor szükséged van rájuk... egyszer a te életed is múlhat még ezen!
