Amikor végre lefekszem és nagy nyüglődések árán elalszom. Ott kezdődik az én világom. Elfelejtem a gondjaimat, a sérelmeimet. Legszívesebben ott maradnék örökre, ha tehetném. A fellegeken sétálnék, a szemembe tűzne a nap. Veled, vagy akár nélküled... de előbb utóbb megszólal a vekker, zuhanni kezdek és kezdődik minden előlről...
A bejegyzés trackback címe:
https://thimmy.blog.hu/api/trackback/id/tr884757865
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
