Végre itt állok a lepukkant csehó előtt, odabentről sörszag árad a szabadba. Belépek, és már látom, ahogy a sötétben egy asztalt ismerős alakok ülnek körül, és nekem integetnek. Vidáman odalépek hozzájuk, és leülök melléjük, csatlakozom a beszélgetéshez. Bár kicsit zavar, hogy úgy összevesztem Timivel ezért a hülye buliért, nem tudom, miért aggódik értem annyira, tudom, hogy mit csinálok. Adam egyszer csak közelebb hajolt hozzánk, és intett, hogy kövessük példáját. Amint körbevettük alig hallhatóan motyogott valamit nekünk:
- Hoztam egy kis anyagot, majd elhasználjuk út közben. Mit szóltok?
- Rendben! – lelkendezett a mellettem ülő punk csajszi. Én nem tudtam mit hozzá szólni a dolgokhoz, hát belementem. Az est további részében ittunk, és ittunk, majd lassan hazafelé szállingóztunk. Egy elhagyatottabb helynél megálltunk, és kis kört alkottunk, még Adam elővette a cuccot. Kicsit féltem elvégre ez az első alkalom, hogy drogot használnék. Mielőtt azonban rám került volna a sor, egy kedves hang megszólított:
- Dzseni? Te meg mit művelsz itt? – láttam Timit ahogy felém, jön a járdán.
- Semmit. – vágtam rá rögtön, és megpróbáltam eltakarni a többieket, de nem sikerült. Timi félre tolt, értetlen arccal megragadta a karomat, és vonszolni kezdett maga után.
- Azonnal velem jössz. – nem tudtam, mi történik, a többiek észre sem vették, hogy eltűntem mellőlük, legalább is nem jöttek utánam. Egy darabig hagytam, hogy húzzon, de aztán megálltam, kitéptem a karom az övéből.
- Még is mi a faszt csinálsz? – ordítottam vele, de ő nyugodt hangon válaszolt:
- Azt hiszem, nem kell magyarázkodnom, épp most óvtalak meg egy súlyos hibától.
- Na persze, te aztán marhára tudod. Nem vagy az anyám!
- Azok ott nem a barátaid! Felfogtad egyáltalán, hogy mibe akartak belerángatni téged? – most már ő is felemelte a hangját velem szemben, még sosem láttam ilyen idegesnek.
- Neked mi közöd van hozzá? – kérdeztem.
- Talán az, hogy én a barátomnak tartalak téged, és nem szarom le, hogy mi lesz veled! Mint azok a majmok! A nagy barátaid – ezt a szót olyan gúnyosan ejtette ki… a „barátaid” – Nem tudom, miért nem gondolkozol! Neked ez mire jó? - Nem tudtam rá mit válaszolni, csak dühtől fortyogva hozzávágtam, ami először az eszembe jutott:
- Tűnj már el az életemből! – kiáltottam, és elsétáltam az ellenkező irányba. Annyira mérges voltam rá, mint még sosem, hogy jön ő, ahhoz hogy engem kioktasson? Mégis kinek képzeli ez magát? Már nem volt kedvem megkeresni a többieket, inkább hazamentem. Út közben eleredt az eső, és egyre jobban és jobban rázendített. Cikáztak a villámok felettem, de nem érdekelt, sem az eső. Arcomról csöpögött a víz, az aszfaltra, leültem egy buszmegállóba, és vártam. Lehajtott fejjel lehunytam szemeim.
Timi megvárta még barátnője eltűnt a sarkon, és ő is hazafelé indult.
- Ez a kölyök még sok mindenbe bele fog keveredni. Nem is tudom, hogy lehet ilyen hálátlan, hiszen ő is beláthatja az nem megoldás, ha elfut a problémái elől. Nem értem miért kell folyton bántania, amikor én csak jót akarok neki… nem értem… - eleredt az eső, felnéztem a lilás égre, és nagyon sóhajtottam, majd tovább mentem. Igyekeznem kellett, nem akartam teljesen elázni. A sötétben a szűk járdán óvatosan haladtam. A víz, tócsákba gyűlt össze az út mentén. Végig azon jártak a gondolataim, vajon mit csinál most Jeni, mire gondol? Vajon tényleg komolyan mondta, hogy tűnjek el az életéből? Vagy csak felkapta a vizet, és a miatt mondta? Sokszor vágott hozzám olyanokat, amiket később megbánt, de ez most olyan igazinak tűnt, tiszta dühvel ordította a képembe, és azt az arckifejezést… azt nem tudom elfeleiteni, még sosem láttam ilyennek. – merengésemet kocsi dudálás szakította félben, felkaptam a fejem, de már késő volt, az utolsó, amire emlékszem egy reflektor éles fénye, ami elvakított…
Mi volt ez? – rezzentem össze, és felpattantam a buszmegálló ülőkéjéről. – olyan különös érzés volt. Körülnéztem, majd elindultam hazafelé.
Még aznap este jött a telefon, hogy Timit súlyos sérülésekkel kórházba szállították, mert elgázolta egy autó a zebrán. Még az előtt elment, mielőtt beérhettem volna hozzá a kórházba.
Másnap felmentem a lakására, hogy utoljára körülnézhessek, hogy legyen, mi emlékeztessen arra a kedves lányra, aki számára olyan fontos voltam. Emlékszem mikor először jártam nála, a képkeretek melyek akkor üresen ácsorogtak, most telis tele vannak színes fotókkal. A legtöbben én és Ginger vagyunk együtt. A kedvence mindig az volt, amelyiken a nyakamba ugrott és úgy fényképeztek le minket. Azt a képet most is látom, a legszínesebb keretben lelt otthonra. Egy van csak, csupán amin egyedül látható… egy aranyos kép melyen egy sapkában áll, egyik szemével huncutul rám kacsint. Gyorsan összeszedtem a kereteket és a táskámba süllyesztettem, de még mielőtt elhagytam a házat belebotlottam egy kis füzetbe mely az ágy alól kandikált ki. Leültem a fehér paplanokra, és az ölembe fektettem a mappát. Feltártam, hogy meg tudjam, mit tartalmaz… rajzok voltak benne… rengetek rajz. Látványukra önkénytelenül is keserves mosoly kúszott a számra, hiszen tudtam, imádott rajzolni. Nekem is készített már nem egy alkotást, azok kint vannak a szobámba a falon. Gyorsan átnyálaztam a füzetet, éreztem, hogy könny folyna az arcomon, de képtelen voltam sírni. Nem bírtam tovább, kirohantam a lakásból, a füzetet szorongatva.
Pár nappal később temették el, az első sorban álltam, és néztem, ahogy örök nyugalomra helyezik, nem tudtam ott maradni sokáig, túl nagy volt a tömeg… barátok rokonok…
De amikor már kezdett lemenni a nap visszamentem hozzá. Sírja előtt álltam egy liliom csokorral a kezemben, és néztem a fejfát… rajta díszes betűkkel a neve, alatta a dátumok… nem tudtam levenni a szemem a nevéről, szörnyen éreztem magam, amiért azon a bizonyos napon annyira megbántottam…és még szörnyebb volt, hogy már soha nem mondhattam el neki mennyire, sajnálom, amit akkor mondtam… de ezt már soha nem tudhatja meg, így hát csak letettem a sírra ajándékom és távoztam. A virágcsokrot fehér szalag ölelte körül, melyen egy szöveg állt aranyozott betűkkel:
Lehet, hogy nekem nincs sok haverom, sem jófej unokatesóim... de én elégedett vagyok mert tudom, hogy ilyen barátok állnak mellettem. =)
..
.jpg)
